Szervezz anya, ne ess szét!

Annak idején a szülőszobán nem csak a nagyfiam született meg. Megszülettem én is. Én, az Anya. Ebben a szerepben élni pedig csodálatos és kőkemény. Rengeteg boldogság mellett sok a nehéz feladat, megoldandó helyzet, amihez alkalmazkodni kell. Szervezni kell, dönteni, rendszerezni, kormányozni a család hajóját különben egész biztos ütközni fog, vagy homlokegyenest más irányba halad mint kellene. 

Aludni kéne…

Este van, éjfél is elmúlt. Itt ülök a nappaliban, a fiúk már mind alszanak. Nem tudom, Dávid menjen-e oviba reggel. Tegnap és ma is náthás volt, szortyogva alszik. Hallom, ahogy az éjszakai csendet időnként széttépi Szabi köhögése. Ő szegénykém már hetek óta küzd a takonykórral. Apa diszkrét szuszogása szinte nem is hallatszik a két kicsi keltette zajban. Mielőtt bemennék, hogy ütemes hortyogással toldjam meg a kialakuló kettőnégyet, azért ránézek a határidőnaplómra. Biztos ami biztos, szerintem most is megfeledkezem valamiről.

Elsőnek azt veszem észre, hogy holnap csekkhétfő – még jó, hogy év elején határozottan beragasztgattam ezeket a matricákat minden hónap elejére decemberig, különben már tuti nem lenne villany.  Rendben, akkor holnap moccanni kell, ha esik ha fúj, irány a posta. 

Ha már így adódott, elcammoghatunk a gyerekorvosig is. Bár semmi komoly, ami a fiúkat illeti, de ha már arra járunk… különben is – veszem észre a kis lábjegyzetet – a múltkor megígértem a védőnéninek, hogy erre a hétre kitöltöm azt a statisztikai izét, ott virít az apró beírás a HATÁRIDŐ feliratú matrica mellett. Kiveszem a napló sarokzsebéből az összehajtogatott ívet. Gyorsan kitöltöm és visszateszem ugyanoda, nehogy itthon maradjon, ahogy legutóbb. Uhh és még este nekem is orvoshoz kell mennem kontrollra…izmosan indul a hét.

És még nincs vége…

Ezen elmerengek és tovább siklik a szemem a héten …  a mindenségit, csütörtökön fényképezés lesz az oviban, pénteken meg alapítványi bál! Na jó, mese nincs akkor itthon fekvés és gyógyulás szerdáig, különben Dávid mindkettőből kimarad. Megduplázzuk a vitamint, be is ragasztom a követőmatricát, nehogy elfelejtsem! Nekem ráadásul muffint kell sütnöm a bulira. Hú várjunk csak hova is írtam fel azt a receptet amit a barátnőm mondott a múlt héten? Áh megvan, a jegyzetek közé írtam be hátra. Gyorsan kikapom onnan és beillesztem ehhez a héthez a lapot – ha sütnöm kell, a vásárlást sem lehet megúszni, sebtiben firkantok is csütörtökre egy listát. 

A hirtelen jött történésektől megélénkülök…hűű, mit is mondott a napokban Dávid ami olyan nagyon cuki volt? Ja megvan, ez akkor történt mikor egy műanyagkéssel diadalittas győzelmet aratott egy nagy darab arany galuska fölött. Fogok egy GYEREKSZÁJ matricát, beragasztom a héthez és sebtiben rákanyarítom a kincset érő mondatot: “Nézd Anya! Sikerült! El-kés-tem a sütit!”

Persze csoda hogy ezt akkor meghallottam mert Szabi a rendkívül zajos anyamatrica – korszakát éli. Őt is beragaszthatnám a naptárba, de csak hozzám tapad…Mondjuk miközben beragasztok egy szomorú pofit és egy “nyűgös baba” matricát mára (hmm, technikailag már holnap van, inkább oda), rájövök, hogy én is üvöltenék ha egyszerre nőne négy fogam. Persze így van ez ha 9 hónapos vagy, rám is kacsint az üresen várakozó rubrika szombatról, el ne felejtsem lemérni és majd beírni a súlyát és a hosszát.

Jaj mit főzzek…?

Erről jut eszembe, ki kellene találni mit főzzek a héten, ne pistuljak már megint bele az agyalásba miközben hárman nyígnak körülöttem hogy éhesek…gyorsan megnézem a Kedvenc ételeink lapot a naplóm elején…oké, meg is van péntekig a sor, aztán a hétvégén majd leadja az igényét a csipet csapat. Átteszem ide a muffin receptjét, elvégre tartsuk egy helyen a kajaügyeket.

Indulnék aludni, ekkor észreveszek valamit az asztal sarkán. Papír, rajta egy kis felirat ceruzával: “Légyszi töltsd ki!” Hmm, ezek Apa gyöngybetűi. Széthajtom, valami munkahelyes igazolásos adószámos akármi. Szerencsére csak ki kell töltögetni az üres helyeket de akkor is. No egye kánya, gyorsan megcsinálom. Napló felüt, a legelején, ott vannak a családi adatok. Milyen jó hogy van anya-csomag a naplómban… Kimásolok mindent, adó, TAJ, személyi, lakcím, ami csak kell – fú de utálnám ezt most éjszaka megkeresni egyesével a kártyákon…! Azért szerencséje az ember fiának hogy moziba visz vasárnap, így nem morgok amiért ezt csak így itt hagyta nekem.

Tényleg aludni kellene…de…

Na jó ha már így belejöttem még beragasztok pár dolgot a hétre, mennék már, de nem tudok elszakadni. Csak egypár cuki matricát még…meg még egyet kettőt…csak azért hogy szép legyen! Na meg persze hogy motivált legyek, jobb kedvvel pillantsak rá újra a hirtelen jól besűrűsödött hétre, és hogy ne felejtsem el, mennyire imádom az életemet és a családomat!

Kész! Ránézni is öröm temérdek tennivaló ide vagy oda. Most már tényleg ideje aludni…A határidőnaplóm kiteszem a konyhapultra, nyitva a hétnél, hogy Apa kezei reggel átessenek rajta a kávéfőző felé tapogatózva…de aztán meggondolom magam. Majd beírom a falinaptárba úgyis, ami érinti…és végülis, ez az én naplóm! 🙂

Indexkép: Keenan Constance


Iratkozz fel akciókról és újdonságokról szóló értesítőinkre!


Vélemény, hozzászólás?