Pedagógus és szülő: egy csapatban játszunk

Hits: 34

Sajátságos dolog pedagógusgyerekként felnőni.

Persze arra, hogy az, csak a felnőttkorhoz közelítve jöttem rá. Gyerekként mi sem volt természetesebb, mint hogy anyukám hazaérve gyorsan megiszik egy kávét, fogadja estig a magántanítványokat, majd amikor már mindenki elment, leül dolgozatokat javítani. Imádtam ezt a részét a napnak. Álltam mellette, összeadtam a pipákat, levontam a hibapontokat, és kikerestem, hányast érdemel a dolgozat. Kicsit úgy éreztem, egy rövid időre hatásom van a világra.

A gyerekek mindenhol ott voltak. A falunkon lógtak az aktuális osztály- és tablóképek, és az ő apró-cseprő dolgaik jelentették a beszédtémát a vasárnapi ebéd közben. Még ha életemben nem láttam őket, akkor is jó ismerősként hivatkozhattam volna rájuk. De ott voltak fizikailag is. Odaszaladtak az utcán, beléjük botlottunk a moziban, volt, aki szombat délután telefonált a szívfájdalmával. Anyu mindig mindegyiküket meghallgatta. Majdnem úgy szerette őket, mint minket.

Hogy a szeretete és az elhivatottsága milyen szerepet játszott – és játszik a mai napig – a tanítványai és a családjaik életében, akkor állt össze számomra, amikor én engedtem ki a kezem közül a gyerekeimet azért, hogy a pedagógusok gondjaira bízzam őket. Az ovi még viszonylag egyszerű történet volt, de amióta iskolába járnak, egy dolog érdekel: hogy azok a felnőttek, akik a leginkább alakítják őket, akikkel az éber idejük jelentős részét töltik, szeressék őket hasonlóan, mint én.

Az alsós gyerek ugyanis már nagyon figyel. Még nem olyan kritikus, mint később, de mindent megfigyel, magáévá tesz, és sok esetben komolyabban veszi a tanítót, mint a szüleit.
„Vegyél kabátot, ma esni fog az eső.”
„Nem fog. A tanító néni azt mondta.”
(Szerencsés esetben ennél komolyabb nézeteltérés nem adódik a család és az iskola között.)
Jaj a tanító néninek, ha a gyerek kiszúrja a komoly jellemhibáit. Ha azonban a hivatása és a gyerekek iránti szeretete erősebb, mint a gyengeségei, olyan köteléket alakíthat ki, amely egész életében végigkíséri a tanítványait.

Mások a mai gyerekek, mint néhány generációval ezelőtt? Bizonyos tekintetben talán igen. Instant válaszokhoz szoktak, könnyebben kérdőjelezik meg a tekintélyt, talán a figyelmüket is nehezebb fenntartani, mint korábban. Egyben azonban ugyanolyanok: ők is szeretetre és odafigyelésre vágynak. Egy mai kislány éppúgy vágyik a tanító néni ölelésére, mint a nagymamája az ő korában. A mai kisfiú édesapjához hasonlóan belepirul a büszkeségbe, ha az edző kezet fog vele a jó teljesítményéért.

A régi tekintélyalapú rendszernek talán vége – bár nyomokban még fellelhető, és nagyban függ attól, a pedagógus mennyire szeretné egyáltalán fenntartani – a helyébe viszont, ha minden szereplő együttműködő, lassan egy közvetlenebb, partneri viszony kerül. A célunk ugyanis mindnyájunknak ugyanaz: sikeres, boldog felnőtteket nevelni a gyerekeinkből.

Van olyan pedagógus – óvónő vagy tanár – gyermeked életében, akire felnézel, aki valódi értékeket közvetít, aki szívvel-lélekkel végzi a munkáját? Fejezd ki megbecsülésed egy különleges ajándékkal pedagógusnap (június 2.) vagy az évzáró, ballagás alkalmából! Egy szép és különleges 2019/2020-as Pedagógusnaptárnak nagy hasznát veszi majd, a hozzá tervezett szépséges Pedagógus matricacsomaggal pedig életet varázsolhat a szürke szeptemberi hetek lapjaira is.

Kiemelt kép: Miloslav_Ofukany / Pixabay
Írta: Kercsó Dorottya


Iratkozz fel akciókról és újdonságokról szóló értesítőinkre!


Vélemény, hozzászólás?