Időgazdálkodás otthon lévő anyáknak

Ha otthon vagy a gyerekeiddel, mégis a nap végén veszed észre, hogy ma sem jutott időd még a kávédat sem meginni; ha folyamatosan szalad a lakás, és már te magad is rosszul vagy az állapotoktól; ha azon kapod magad, hogy a kicsik már megint egész délelőtt a tévét nézték, és magad sem tudod, hogyan csúszott ki az idő ismét a kezedből; akkor a következő tanácsok neked szólnak.

E sorok írója sajnos alkatilag nem egy rendezett típus. Egyszerűen jól tolerálom a koszt, nem igazán zavar a rendetlenség, és ha lista nélkül megyek a boltba, egészen biztos, hogy a tervezett dolgok felét elfelejtem (néha még az írott listával a kezemben is elmarad ez-az.) Mindezzel nem is volt különösebb probléma, amíg meg nem születtek a gyerekeim, ám onnantól hamar be kellett látnom, hogy ha ösztönből nem megy, erővel kell magamat rászoktatnom egy valamivel rendezettebb életmódra. Örömmel jelenthetem, hogy sikerrel jártam: a kezdeti nehézségek után kétgyerekes anyaként már mesterien zsonglőrködtem az idővel, a lakás tűrhető állapotban volt, minden nap meleg ebéd került az asztalra, és soha nem maradt el a napi egy-két levegőzés sem. Mindennek a kialakításában a következők voltak segítségemre:

  1. Szigorú napirend
    Tudom, sokaknak már a szótól is feláll a szőr a hátukon, de nekünk nagyon bejött a viszonylag szigorúan tartott napirend. A legfontosabb a séta ideje volt, mivel tudtam, hogy a szabad levegőn való mozgás létfontosságú az 1-2 éves gyerekeknek – egyébként pedig addig sem a lakást szedik szét. Ez és az esti fürdetés időpontja kötött volt, a többit – mint étkezések, alvás – úgyis hozta mindez magával.
    Fontos megemlíteni, hogy nem csak a gyerekeknek volt napirendjük, hanem nekem is. Kialakult, hogy a nap mely szakában teregetek, mikor főzök, mikor van a hosszabb lélegzetű takarítás. Így a halogatásról is sikerült leszoknom.
  2. Megtervezett hetirend
    Időbe telt, míg rádöbbentem arra az egyébként nyilvánvaló tényre, hogy könnyebb szinten tartani a lakást, mint a káosszal küzdeni. Ezért beosztottam, hogy melyik nap mit fogok elvégezni. A hétfő lett a felmosás, a szerda a vasalás, a csütörtök a fürdőszoba. Mindig. Nem állítom, hogy folyamatosan patikatisztaság uralkodott volna nálunk, de a lakás teljesen vállalható állapotban maradt. És soha nem kellett az egésszel napi 20 percnél többet foglalkoznom.
    Nagy segítségedre lehet a tervezésben a Családi Falinaptár, mellyel könnyedén megszervezheted és átláthatod az összes családtag programját.
  3. Havonkénti nagybevásárlás
    Minden hónapban elmentünk egy nagyáruházba, és megvásároltuk az összes tartós és mélyhűthető terméket, amire abban a hónapban előreláthatólag szükségünk lehetett. Így a közeli szupermarketbe legfeljebb tejért és kenyérért kellett lemenni, ami egy babakocsis és egy elszaladgálásra hajlamos kétéves mellett nem elhanyagolható előnyt jelentett.
  4. Előre főzés
    Sokkal nyugodtabb volt az egész délelőtt, ha nem kellett még főzéssel is bajlódnom, ezért mindig előző nap alvásidőben elkészítettem a másnapi ebédet – ha olyan jellegű volt, akkor akár dupla adagot is, így két napra megvolt a menü.
    Már megint nem tudod eldönteni, mi legyen a vacsora? Miért kellene mindig egyedül kitalálnod? 🙂 Állítsátok össze közösen a heti menüt a Menütervező segítségével!


+1. Ne telefonozz!

Ez már generációs szakadék: egyik gyerekem sincs még tízéves, de az én időmben még nem volt okostelefon… Azóta azonban már jómagam is megtapasztaltam, hogy milyen szétszórttá tesz a telefonra való ötpercenkénti rápillantás, a fórumozás, a folyamatos pittyegést követő mániákus ellenőrzés. Nem azt mondom, hogy ezek rossz dolgok, hogy ne csetelj, ne fórumozz – de szorítsd mindezt keretek közé! Ha a barátnőd rád ír, mentek-e a játszótérre, arra válaszolj nyugodtan, de ne menj bele hosszas eszmecserébe, amikor millió egyéb dolgod van. Legyen meg a csetelésnek és a hírolvasásnak is maga ideje – remek erre az alvásidő, vagy amikor hazajön a férjed és átveszi tőled a gyerekeket – a maradék időben pedig a telefon vagy legyen lenémítva, vagy kapcsold ki az értesítéseket. Mindenki jobban jár így.

­­
Nálunk egész remekül működött addig, amíg otthon voltam a gyerekekkel. Nem állítom, hogy mindig sikerült mindent tartanunk, amit elterveztünk, voltak nagyon nehéz pillanatok és rázós helyzetek, de alapvetően vidáman éltünk. Aztán amikor visszamentem én is dolgozni, persze borult minden… és az új helyzet egészen más feladatmegosztást kívánt.

Kercsó Dorottya

Indexkép: bruce mars / Pexels

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

CAPTCHA *